Etika - ünnepeink, a Húsvét.

Tantárgy: Etika
Osztály: 3-4 ASD
Tananyag: Ünnepeink, a Húsvét.
Dátum: 2020.04.06.

Kedves Gyerekek!

Húsvét közeledtével, ma erről a szép ünnepről olvashattok!
Kívánok mindannyiótoknak nagyon szép ünnepet!

Szeretettel: Betti néni

Húsvét ünnepe közeledik.

Ebben az évben Húsvét vasárnap április 12. napjára esik. Másnap pedig Húsvét hétfő van.

A vallásos emberek ezen a napon Jézus Krisztus feltámadását ünneplik. De számos olyan népszokás, hagyomány is él a húsvéthoz kapcsolódóan, amely a nem vallásos családokban is fontos szertartássá teszi az ünnepre készülődést, és magát az ünnepet is.

A gyerekek számára ez az időszak talán azért is várt és szeretett, mert egy hosszabb hétvégére - szerencsés években egyúttal szép időben - együtt van a család, hiszen ez is egy családi ünnep.

Ebben az évben azonban kicsit másképp alakul még ez az ünnep is, hiszen sokan közülünk nem tudunk elutazni azokhoz a szeretteinkhez, akik távolabb élnek tőlünk.

Nem kell azonban elkeseredni, mert sok dolgot meg tudunk tenni azért, hogy mégis széppé tegyük ezeket a napokat!

Mit tehetünk például?

• elolvassuk az ünnep történetét
• tojást festünk
• fészket készítünk közösen az ajándékoknak
• megkeressük az ajándékokat, és együtt örülünk azoknak
• eszünk egy finom ebédet húsvéti ételekből
• hétfőn a fiúk meglocsolják a család hölgy tagjait
• mesét olvasunk, filmet nézünk, játszunk egy jót közösen

·       Húsvét rövid története:

A keresztény egyházakban a húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe, a megváltás, amelynek beteljesedése Krisztus feltámadása, a keresztény örömhír legfontosabb üzenete. A húsvétot a negyvennapos nagyböjt előzi meg, melyet Jézus ugyanennyi napig tartó böjtölésének és kínszenvedésének emlékére, hamvazószerdától húsvét vasárnapig tartottak meg. A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken feszítették keresztre őt a római katonák. A családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"

Húsvét ünnepének dátuma évről évre változik. Akkor vajon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni? Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az első telihold március 21 után, és akkor az utána következő első vasárnap lesz a húsvét.

Tojásfestés

Ha ügyes vagy, neked is ilyen szépen sikerülhetnek:

Húsvétkor finom ételek kerülnek az asztalra: sonka, fonott kalács, főtt tojás.

Húsvéti fészek készítése, ajándék megkeresése

  

Húsvéti locsolkodás

Húsvét hétfőn már korán reggel elindultak az apák fiú gyermekükkel locsolkodni.

Régen, vödörrel húztak jó hideg vizet a kútból, és azzal öntötték jól nyakon a lányokat:

Ma már ennél jóval szelídebb a locsolás, hiszen kölnit, parfümöt használnak a fiúk a lányok nagy örömére!

A fiúk locsolóverssel kedveskednek a lányoknak, akik pedig festett színes tojásokkal köszönik meg a fiúknak, hogy idén sem felejtkeztek meg róluk.

Bár ebben az évben csak anyukátokat, vagy lánytestvéreteket, esetleg a nagymamátokat tudjátok meglocsolni, azért Itt van néhány locsolóvers:

Ákom-bákom berkenye
szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.

Tündérországból jöttem én,
Tündérországból gyöngyharmatot
hoztam én.
Tündérország gyöngyharmatja
szálljon a fejedre,
Piros tojás, hímes tojás,
ugorj a zsebembe!

Azért, amiért kicsi vagyok,
Verset mondok, mint a nagyok.
Mondókámat megtanultam,
Locsolómat is elhoztam.
Azért, mert én kicsi vagyok,
Piros tojást én is kapok.

Ide figyelj nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,
nyújtsd ide a tapsi füled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem, hogy
a piros cukor tojást nagyon,
nagyon szeretem.

Húsvét napján korán keltem,
Ünneplőbe felöltöztem.
Rózsvízzel elindultam,
E kis házba bekopogtam.
Üdvözlöm a ház lakóit,
Keresek egy kis leányt itt.
Rózsvízzel locsolkodom,
Piros tojást elfogadom!

Én még kicsike vagyok,
Többet nem mondhatok,
Azt kívánja szívem, szám,
Legyetek boldogok.

Ha van időd, olvasd el a következő mesét!

Az erdő ajándéka

Valamikor réges-régen, amikor az állatok még tudtak beszélni, az volt a szokás, hogy a húsvéti hímes tojásokat az erdei nyulak festették. Nyáron a vadvirágok lehullatott szirmaiból színes festékeket készítettek, és nyárfakéregből készült dobozokban tárolták tavaszig.

Így dolgoztak egész nyáron Nyúl apóék, is. A virágszirmokat gyűjtögették, ősszel pedig a fák színes leveleit. Télen száraz fűszálakból apró pemzliket, ecseteket kötözgettek, és mindezeket a kamra polcaira rakosgatták el. Tavasz felé nagy volt a sürgés-forgás a baromfiudvarok tájékán is, a tyúkok előkészítették a szép, fehér tojásokat és várták a az erdei vásárlókat. Lassan elmúlt a tél, és megérkezett a tavasz. A cinegék meg is beszélték egymás között az eseményeket.

– Nyitni kék, nyitni kék! – énekelte az egyik. – Csicsidő, csicsidő! – jött hamarosan a válasz.

Meghallották ezt a beszélgetést a hóvirágok és előbújtak a puha mohatakaró alól. Hamarosan a többi tavaszi virág is feléledt téli álmából: a lila kökörcsin, a kékszirmú kővirág, a bólogató fehér ruhás tőzike, a sárga köntösbe bújt kankalin. Az erdei tisztást tarkabarka virágszőnyeg díszítette. Nyúl apó és családja már alig várták, hogy elkezdhessék a munkát. Húsvét előtt pár héttel Nyúl apó így szólt:

– Elérkezett az idő, gyerekek, holnap munkához látunk. Janka és Panka, ti hozzátok elő a kamrából a festékeket és pemzliket, a fiúk pedig induljanak a faluba a megrendelt tojásokért! A nyuszifiúk előszedték a kis kézi szekerüket és elhúzták a falu felé, a lányok pedig a konyhába szaladtak, de kis idő elteltével éktelen sivalkodással rohantak vissza.

– Üresek a polcok, eltűntek a pemzlik és a festékek! Mivel fogunk dolgozni?

Nyúl apó és Nyúl anyó értetlenül néztek egymásra. Nemrég még minden megvolt, ki követhetett el ilyen gonoszságot? Ha nem kerülnek elő a munkaeszközök, húsvétkor a gyerekek nem találnak majd hímes tojásokat a bokor alatt. Hamarosan megérkeztek a fiúk is a szép fehér tojásokkal. Nagy volt a csalódásuk, mikor megtudták, mit történt. Elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, megkeresik a tolvajt.

El is indultak hát az erdőbe és kérdezgették a szembejövő erdőlakókat, hogy tudnak-e valamit az eltűnt festékekről, de senki nem tudott segíteni. Szarka asszonyság a fészke körül sürgölődött, őt is megkérdezték.

– Én nem tudok semmit – válaszolta nevetve – , de azért kérdezzétek meg a rókát is.

Elindultak hát a róka házához, s mikor odaértek, bizony elámultak azon, amit láttak. A ház előtt egy tisztáson egy tarkabarka csodalény éppen tojást festett, vagy inkább akart festeni, ami azonban sehogy sem sikerült neki, mert a festék nem ragadt meg a tojásokon, de annál inkább a bundáján. Ilyen tiritarka rókát még nem látott a világ. Szegény róka nem tudta, hogy a tojásokat festés előtt nedves szivaccsal át kell törülgetni. A rejtély bizony megoldódott: a róka volt a tettes. Meg is bánta őkelme, mert egy hétig mosta bundáját a patakban. azonban ez a nyulakon nem segített, mert se festék, se pedig egy árva pemzli nem maradt, a kétbalkezes festőművész mindent elpocsékolt és tönkretett.

A társaság szomorú szívvel tért haza. Nem tudták, mitévők legyenek. Ültek a ház eresze alatt és búsan lógatták a füleiket. Nyúl anyó elővette a vizeskannát, és vízért indult a közeli forráshoz. Szomorú volt ő is. Leült a forrás csordogáló vize mellé és kedvetlenül nézte a bokrok között tevékenykedő cinegéket. Egyszer csak különösen kedves, csilingelő hangon szólította meg valaki:

– Miért vagy ilyen szomorú, Nyúl anyó?

Az anyó körülnézett, de nem látott a közelben senkit. A csilingelő hangocska azonban ismét szólította:

– Nyúl anyó, Nyúl anyó, itt vagyok melletted, miért búslakodsz?

Nyúl anyó lenézett a földre, hát közvetlen közelében egy csokornyi hóvirág virult.

– Te szólítottál, hóvirág? –kérdezte Nyúl anyó.

– Én hát! Miért itatod az egereket?

– Jaj, jaj kedves hóvirág, nagy baj történt nálunk. A róka elcsente a festékkészletünket és az ecseteket is. Nem tudunk tojásokat festeni. Csalódnak majd a gyerekek, hogy húsvét vasárnapján nem találnak hímes tojásokat a kertek bokrai alatt.

– Csak ez a baj? Ezen könnyen tudunk segíteni- mondta a hóvirág.

Egyet füttyentett és a cinegék mind odasorakoztak a közeli fák ágaira.

– Kedves cinegék – kezdte a hóvirág. – vigyétek el a hírt az erdő minden vadvirágának, hogy a nyulak nagy bajban vannak! Nincs festékük a tojásfestéshez, ezért mindenki adjon egy kevéskét a saját készletéből.

A cinegék azonnal szétszéledtek és kisvártatva meg is érkeztek a festékekkel tele kis nyírfacsuprokkal. A hóvirágok fehér és zöld festéket küldtek, a kővirág szép világoskéket, a tőzike fehéret, a kankalin sárgát. Festék már volt elég, csak az ecset hiányzott. Ekkor megszólalt a fűzfabokor, aki eddig csendesen nézte a nagy sürgés-forgást.

– Adok én neked ecsetet, amennyi csak kell! Itt vannak a barkáim, nagyon szépen lehet velük festeni. A közelben álló szomorúfűz is megszólalt:

– Én is adok vesszeimből, fonjatok belőle kosarat, hogy legyen miben hazavinni a sok festéket és barkát!

El is készült a kosár, és Nyúl anyó boldogan vitte haza az erdő adományát. Otthon nagy lett az öröm. Azonnal munkához is láttak. Még soha ilyen szép hímeseket nem festettek a nyulak. El is készültek időre. Amikor a festéssel végeztek, szomorúfűzvesszőből sok-sok apró kosárkát fontak, ezekbe rakták a tojásokat és elrejtették vasárnap hajnalban a kertek bokrai alá.

Milyen nagy volt az öröm, mikor kora reggel a kislányok kiszaladtak a kertbe és a bokrok alatt megtalálták a fűzfakosárkákba rejtett csodaszép hímes tojásokat! Másnap, húsvét hétfőn a locsolódó legénykék is ámulva nézték a különös fényben játszó remekműveket. Sokáig találgatták, hogy az idén miért ilyen különlegesen szépek a tojások. A titkot azonban csak a nyulak, az énekesmadarak és a vadvirágok tudták. azt, hogy igazán szépet csak a szeretet, a megértés és az összetartás tud alkotni, s hogy mindez az erdő ajándéka.